Ön itt van: Blog Balanitis és posthitis


Balanitis és posthitis

A balanitis és a posthitis betegségek általában együtt fordulnak elő, hazánkban ritka az elkülönített megjelenésük. Balanitisnek nevezzük a hímvessző makkjának (glans penis) gyulladását. A posthitis a hímvessző fitymájának (praeputium) lobos megbetegedését jelöli. Balanoposthitis esetén mindkét terület érintett. Míg teljesen körülmetélt egyéneken a fityma hiánya miatt posthitis nem alakulhat ki, akik nincsenek körülmetélve azoknál az esetek nagy többségében balanoposthitis lép fel, különálló gyulladás csak speciális esetekre korlátozódik.

A kiváltó októl függ a tünetek megjelenése, és azok súlyossága. Ha nemi úton terjedő betegség által okozott gyulladásról van szó, a tünetek pár napon belül megjelennek. Cukorbetegség talaján fellépő immungyengeség, fitymaszűkület, és rossz higiéniás körülmények következtében a panaszok lassabban épülnek fel.

Fájdalom, az érintett terület kipirosodása, a fityma duzzanata, hátrahúzási nehézsége a jellemző tünetek. A praeputium alól kibukó sűrű, bűzös váladék is balanoposthitisre utal. Nem keverendő ez utóbbi tünet össze, a tisztálkodás hiánya miatt a makkon meggyűlő váladékkal (smegma), melyet a makk peremén lévő mirigyek termelnek. A makkon vagy a fitymán a kórokozók behatolási kapuja lehet hámsérülés is.  A hímvesszőn kialakuló fekélyek, a fityma beszűkülése, hegesedése már következmények. Súlyosabb betegségre utal, ha a lágyéki nyirokcsomók megnagyobbodnak, ha vizelési panasz vagy húgycsőfolyás társul a panaszokhoz.

A makkon vagy a fitymán jelentkező pirosas foltok utalhatnak allergiás reakcióra, de tartósan fennálló elváltozás speciális bőrelváltozásokat is jelezhet. A közhiedelemmel ellentétben a gombás fertőzés ritkábban fordul elő, és általában valamilyen helyi, vagy szisztémás immunhiányos állapotra utal. A helyi immunválaszt gyengítheti vírusfertőzés is (pl. humán papillomavírus jelenléte).

A diagnózis a tünetek alapján a bakteriális gyulladás egyértelműen felállítható. Amennyiben nemi úton terjedő kórokozó, vagy más komplikáló tényező felmerül, úgy tenyésztéssel szerencsés meghatározni a konkrét kórokozót. Ilyen esetekben a bőr és nemibeteg gondozóban részletes kivizsgálást kell kérni.

Az elsődleges kezelés a rendszeres fertőtlenítés a fityma bőre alatt (például jódos fertőtlenítővel), valamint helyi antibiotikus kezelés. Nem szerencsés, ha a páciens a bakteriális gyulladást otthon gombaellenes szerrel kezeli. A tünetek esetén érdemes a pontos diagnózis felállítása végett szakorvost (bőrgyógyász, urológus) felkeresni.

A megelőzés legjobb módja a rendszeres tisztálkodás, a védekezés a szexuális élet során (stabil párkapcsolat, óvszer használata). Fitymaszűkület esetén a cukorbetegség irányában történő kivizsgálás mellett annak gyógyszeres vagy műtéti megoldása is fontos. A fitymaszűkülethez társuló krónikus gyulladás ugyanis fokozza a hímvessző rosszindulatú daganatának kialakulási kockázatát.